Kedvesem, még nem is meséltem,
ma reggel kertem öreg fájának,
reszkető virágai benéztek függönyöm
résein, s rám ragyogták eljövendő ízeik.
Sok-sok éve nekem borul virágba, s bár
tudom minden szirma selymét, mint új csodát
várom, fakadó virágain a szivárványt.
Egy szomjas lepke szállt kézfejemre,
szememből árva könnycsepp hullt elé,
s tükrében megcsodálta, káprázatos színeit.
Szomja virágom kelyhébe csábulva,
élete legszebb emlékeként magába
zárta a pillanat reszkető gyönyörét.
Kedvesem, kézfejemről gyöngycsepp
hullt tündöklő kertem kincsestárába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése