Zene

Levendula illatú suttogás

szavak tűfokán

alig fér át, amit még

szívem rejteget

. . .

ág hegyén rigó,

fütyül egy macska sunyi

tekintetére

------

rigó fütty vágja

ketté az éjszakát, csönd

előtte, csönd utána

------

szélnek eresztett

rigó füttyöt, ha találsz

ne keresd tollát

-----

rigó füttyre száll,

sok-sok cseresznyevirág

utolsó tánca

. . .

vágtató lovak
dobogása, fűszálnak
harmatkönnye hull

. . .

gondolataim 
árnyékában megpihent,
gondolattalan

. . .

a nagyharangot
már csengettyű korában
toronyba zárták

. . .

szárnyas vijjogás
kéklő egek vadásza
egy tollat ejtett

. . .

arcom ráncai
égbe tartó évgyűrűk
nyitott kalitka

. . .

színtelen csendben

levendula illatú

suttogás...lesz jobb

 . . . 

álomba sikló 

lelkem reggel ébreszt, vagy

nélkülem lesz velem

. . .

cseppenként innám

a jácint illatát, csak

a szél ne fújna

. . .

sáros bakancsán
aranyeső tündököl
üdvözlégy tavasz

. . .

"egy gólya hozott"

ott vesztettél el, pedig

Isten rád bízott

. . .

kereszten

árnyéka alatt
megsüllyed a föld, szíve
megszakad értünk

1978

Padlógázzal eresztett szélnek a Teremtő,

sajnálom...nálam landoltál,

szárnyakat én sem kaptam az élethez.

Máig keresem, amit nem tudtam megadni.

Szűkülő időmmel egyet mondhatok,

ne bántsd magadat azzal, hogy másokat bántasz!

 Rózsafüzérem hálától könnyes,

köszönöm, hogy vagy nekünk.

Ott van-e, ami itt nincs?

Karjaim közt a mennyország.

Vágypillangóm kirepült onnan,

s messze vitt mennyországomtól.

Csillagvirágok közt,

lábujjhegyen sétáló Hold

engem figyel, ki életuntan

bámul a láthatón túlra,

ott van-e, ami itt nincs?

A csoda, amit a Hold 

néma csendben figyel.

Életem langyos létcsepergésében

lélekgyökereim majd szomjan halnak,

pedig szívem robbanásra kész.

A szikrázó mennybolt alatt elektrosokként

ér a felismerés, a szikra is én vagyok!

Itt és most, vége a naiv játszadozásnak.

Idegpályáimon végig sistereg a felismerés

s feloldja múltam jövőjének minden terhét.

Foszlik, olvad, bomlik minden s az én

önszántából, önfeledten tér meg

 az időtlen létezés bizonyosságába.