2015. október 29., csütörtök

Ha szívemet szívedbe önthetném

Ablakomon se Nap, se Hold
soha be nem néz,
ajtómon többé be nem lépsz.
Szinte szégyenlem, miért őrzöm
ily végtelen türelemmel szívemben
a felesleges érzést?
Könnyek nélküli, fájó csöndben,
konok szívverésem ontja bánatát.
Ajtómon többé be nem lépsz.
Csillagok szíthatják szívemben
e misztikus szerelmet s jövőbe
néző lelkem párját nem leli.
Lélekmáglyám Napot s Holdat ölel
s Te nem fogod kezemet.
Ha szívemet szívedbe önthetném,
álmaimmal  álmodva, 
lelked gyönyörűséges rejtelmei
benned, tőlem zenghetnének.






2015. október 26., hétfő

Weörös Sándor


                                                                       A TÁRS

                                                                 Keverd a szíved
                                                                  napsugár közé,
                                                                   készíts belőle
                                                                   lángvirágot,
                                                                   s aki a földön
                                                                   mellén viseli 
                                                                 és hevét kibírja,
                                                                    ő a párod.

2015. október 25., vasárnap

Vajda János

Húsz év múlva
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.
Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen...


Gina emlékkönyvébe

2015. október 9., péntek

Vezess

Fényed a csillagok közé vezessen,
ahol kihunynak a kételyek.
Te leszek, én leszel, a csend s a végtelen.


2015. október 6., kedd

Életemet kérd!

Nászágyra váró
álmaim időtlenül,
tisztán ragyognak.

Lélekhúrjaid
bilincsbe vert dallamát,
had szakítsam fel!

Életemet kérd,
életedért cserébe!
A tél, oly közel.