Szégyenkeznék-e

Egy tiszta szív, ha

megérintene, vajon 

szégyenkeznék-e?

Jött. Oly gyorsan ment,

időzve benne, alig

volt felfogható.

Vágyparipáim
szikrázó sörényébe,
mantrákat súgott.

Érted hittem

Tétova emlék suhan

álmom szövétnekében.

Valahol, valamikor szívembe

loptad lényedet.

Igaz szerelemmel szerettelek.

Miattad léteztem, érted hittem.

Idők, terek, életek, halálok,

sodortak tőlem, s én mindig tudtam,

 mikor álmodsz rólam.

Tőlem többet kapsz

Álmomban néztél.

Tudtam, akkor én voltam 

a legszebb asszony.

Csendben váltunk el.

Hiányod két nap múlva,

sajgó fájdalom.

Már nálam vagy, de

még visszamész. Mikor jössz

úgy, hogy itt maradsz?

Enyém vagy. Téged

nem engedlek elveszni.

Bennem őrizlek.

Előfordulhat,

hogy valakit megcsodálsz...

Tőlem többet kapsz. 

Örök drágaság

Drágán vett 

emberi életem,

túl sokáig

 nem becsültem.

Hogy értékét

 bölcsen megsúgták,

vénen is édes.

Lelkem húrjait

mantrákkal pengetve,

örök drágaság

ragyogja túl,

tűnő életem. 

Reszkető szíved

Reszkető szíved,

büszke térdeid nem hajtja.

Ki óv meg tőled?

Tűztorkú vágyad

fáradhatatlan ontja

fagyott magvait.

Tegnapjaid bús

reménye, holnapjaid

szép ígérete.

Haiku- Talán ez..már az

megszelídülök ...
 karjaidban ... szédülök...
talán ez ...már az

6. Dalai láma versei

Cangjang-gjaco

6. Dalai láma

Míg szirmot bontott, elkésett,

a dongó nem várhatta meg.

Majd a szerelmük várja meg,

míg újra testet öltenek.

            ...

Helyes Tudásnak istene,

középső égben lakozó!

Tudást adtál: tudom bűnöm.

Kegyelmet adjál most nekem!

            ...

A vágyódásból bűn fakad,

a bűnből hamis képzetek.

Pedig a lelkek, szegények,

csupán szeretni akarnak

            ...

A tested hússzirmú virág,

temető kertjében nyíló.

Lelked szélfútta madártoll,

a halál szűk ösvényén száll.

Haiku

Figyel egy démon...

tetszem neki...mantráim

melegét érzi.

Haiku

Kék-arany alkony

bontja angyalszárnyait,

harmatgyöngyökkel.

Pillámra álmos 

csillagok bújnak,ringat

a végtelenség. 

Zene

Már nem könnyű

Már nem könnyű elengedni téged.

Feltörted magányom.

Szemed kékjének mélyébe hullva,

tőled tanulok önfeledten repülni.

Ujjaid bársonyán nyíló vágyvirágaid álma,

ölemben nyíló aranyezüst, habzó valóság. 

Már nem szeretek nélküled.

Ízeidtől lettem mézédes ölelőd, mindenedbe 

zárva a pillanat végtelensége ringat.

Már nem könnyű elengedni téged. 

Haiku

pókfonálon ring 

a hajnal, harmatcsepp gyűlik

álmos szemedben

azt hitted szellő,

pedig csókot leheltem

pillád hegyére

feledhetetlen

illat suhan arcodra,

hajnalvirágos

 

Vigyázz rám!

Süsd ki agyamat,

dobd a démonoknak, 

nem jó semmire!

Szakítsd ki szívemet,

lelkemet zárd a szívedbe,

vigyázz rá jobban, mint én! 

Haiku

Soha nem leszel 

idegen, csak szép emlék

festett egemen

Mint röpke pille

kívánhatsz-e többet? Szép

ékszer szívemben. 

Festett könny

Olykor úgy hazudsz,

hogy az már szép.

Bohócarcodon a könny

is festve van, mégis

sajog, hogy nem

törölhetem, mert én

tudom, mért rajzolod

arcodra a nagy mosolyt.

Egyetlen szerepben,

konok szíved csak azt

szereti, ha rajtad nevetnek.

Nekem letörölheted

arcodat, nem kell hazudnod,

mosolygós könnyeket.

Alkudoznék

Lehet-e alkut kötni a sorssal?

Mert most alkudoznék!

Minden csalódásom neki adnám!

Minden fájdalmam ráruháznám!

Minden sóvárgásom megélhetné.

Minden haragomat ajándékba adnám.

Minden félelmem elfújhatná!

Minden meg nem élt álmom élvezhetné,

csak azt az egyet, mit legutóbb álmodtam,

csak azt az egyet megélhetném! 

De szeretnék

De szeretnék szeretni,

önfeledten nevetni, ölelni 

éntelen, ringatón dalolni!

De szeretném feledni,

kínját a világnak, aranyport

hullatni minden szegényre!

De szeretnék oly  fény lenni,

ki mindenkibe  belesúgja

szívnek melegét!

De szeretnék mindent

bölcsen megérteni,

senki fölött nem ítélni!

De szeretnék egykedvűen,

csak úgy lenni,

beleveszve mindenbe! 

Csak egy...

A bölcsek oly szférákban hallgatnak,

melyre csak keveseknek van füle...

a csendnek olykor hangja van.

Feketén dobol

Az óra mikor választani kell

kegyetlen koppan agyamban.

Tehetetlenségem súlya lehúz,

nem engedi szabaddá a könnyűt.

Feketén dobol a múló idő,

 lelkem kínra kél újra és újra.

Haiku

Hajnal hasad, nem

 vagy velem. Nem fájok, csak 

jobb lenne veled.

Miért is?

Könnyezem.

Mért sírsz kedves?

Ó, csak egy porszem!

Hazudtam.

Szíved mért terheljem?

Nem lehetek olyan,

mint egy virág, mely

bármely kutakodónak

feltárja titkát.

Miért is?

Mert nem vagyok oly

tiszta, mint egy virág.

Tarkólövés

Tarkólövés.

Sötét néma semmi.

Sikolyok visszhangjában,

homályos eszmélés.

Mosott árnyak közt,

egyetlen tiszta kép.

Idétlen ficamba rándult,

ismerős test... nélkülem.

Próbálom átölelni, de

lassan átfolyok rajta.

Halálsikoly nyílik,

tarkóm sötét nyílásán.

Hideg döbbenet.

Messzire dob a rémület.

Lassan eszmélő, homályos

gondolatszilánkok űznek.

Piszkos színű formák

előtt, fulladva torpanok.

Izzó, tiszta fények

vágya egyre hajt.

Táguló térben, ellenállhatatlan

vezet egy szín csábító érzése,

az egyetlen lehetőség felé.

Nem akarok ember lenni,

de egy aranyló fénylény,

anyám sötét méhébe taszít,

szivárványos, szikrázó titkokkal.

Ölelésed

Kristálypalotád kincsekkel
telve, s te sírva bolyongsz.
Hideg fényük nem boldogít.
Szegény lelked szeretetlen.
Ölelésed mint a nyári zápor,
szíved görcsét fel nem oldja. 

Pillanat lánghegyén

Szélesre tárta ajtaját, tán a  szerelem.

Vele surrant az ezerarcú vágy,

fesztelen nyújtózva simul hozzánk.

 Szerelmes mámorunkban, nem aggódunk

 tegnapok holnapjának,homályos árnyai miatt. 

Lelkünk a pillanat lánghegyén,

parazsát ölünkben izzítva összeforr. 

Hegy tetején ragyogó Napom,

teliholdam fénylő glóriája

vezéreljen, lótuszom templomába!