Szívük rendben

A férfi, mintha szélütött lenne,

barátnője  kicsit együgyű.

A nő csókdossa csempeszájú 

kedvesét, amaz ügyesebb kezével

szorosan öleli s be nem áll a szája,

annyi a fontos mondanivalója.

Nője szerelmetesen csimpaszkodik

nyakába s köröttük az épek,

zavartan nézik, hogy lehet ily

önfeledt boldog, két ilyen ember?

Egyiknek az elméje gyenge,

másiknak a teste, de úgy tűnik

ami a boldogsághoz kell:

a szívük rendben.

Ketten vagyok

Mehetsz tőlem messzire,

még biztatlak is,

de nem tudhatod, hol a határ,

honnan vissza, már nem találsz.

Mintha ketten lennék.

Egyik felem érted él,

a másik ellened tör.

Nem vagyok már naiv húszas,

se gyanútlan harmincas, már

túl a könnyelmű negyvenen is.

Nem hívlak, nem kötlek, nem 

álmodok mézeskalács házikót,

hová csipkéből fonnék kerítést.

Te is tudod, minden hegy meredek,

s a tetőn sóváran kutatod a távoli

 csúcsokhoz vezető meredélyeket.

Nem kergetek gyanútlan álmokat.

Még biztatni is foglak, menj amerre

vágysz, hogy megtudjam milyen vagy?

Messzi tájakra küldelek, s míg

csúcsaidat hódítod, mély völgyeiknek,

sötétlő szakadékaiba szállva kutatom:

 én, ki vagyok valójában?

Zene

Lángoló rózsa

Nézz a szemembe!

Mélyebbre...mélyebbre...

még... mélyebbre!

Látod amit én nem

merek megnézni?

Tépd ki szívemből!

lángoló rózsa

víz tükrén

alant a hulla

én vagyok

te öltél meg

Nézd, mit nem merek látni!

Tépd ki szívemből!

Film

Tv shoppos melltartóó

Széll Kálmán tér, 6.30h.

Már messziről hallom:

...bőőrövet...bőőrövet...tesséék

lóóbalzsamot...borotváát...

tv shoppos melltartóóó...melltartóóó...

Eccerűen  idegesítőőő...

Abroszaikat lengetik arcodba,

s ha véletlen rajtafelejted szemedet,

mint gyönge prédára csapnak le

s szaladnak utánad reménykedve.

Idegesítettek, míg meg nem néztem

őket s bele nem gondoltam,

valahogy élni akarnak ők i.

Ma már úgy veszem őket, mint

a szürke galambok éhes raját. 

Csinos pék

Csak lassan vettem észre

a pék mikor reggeli zsemlémet

kérem az én zsemléimet nézi.

Nem  mondom, jól esett.

Egyik reggelen, ahogy átadta

a szokásost, végigsimított kezemen.

Bizsergető, jó napom volt aznap,

friss kenyérillat lengett körbe.

Egy ideig nem ott vásároltam.

Pár hét után kiflit kívántam, 

s a csinos pék úgy nézett rám,

pirultak a ropogós kiflik is.

Hess te büdös légy!

Szemtelen gondolatok zaklatnak.

a legyet könnyebb leütni, mint ezeket.

Némelyiket megmosolygom, másikon

elgyönyörködöm, mint a döglégy

potrohájának ragyogó smaragdzöldjén.

Csapongó agyam, vad musztángjainak

lángoló patái, dübörögnek szívemben.

Ahogy a: hess te büdös légy! nem

használ, a szent mantrák sem csitítják,

 tudatalattim dongó zagyvaságát.

A legtöbbet könnyen elhessentettem,

de egy léha szabadossággal felzúgó 

ötleten, agyam vigyorgó vágtába kezd.

...nem saját ötlet, csak egy emlék...

cseréljük el szeretőinket egymással.

Mi tagadás itt azért elcsúszott a józan

ész, és elmerültem az ötlet részleteiben.

Kit, kivel is lehetne összepárosítani?

Fantáziám vad paripájának sörényébe,

erősen kapaszkodva, élveztem a vágtát. 

Fedél nélkül

Felébredt a város, csak

a koldusok alszanak bénán,

koszos, szőr soványan. 

Talán ez itt, pont az

a hajléktalan költő, kinek 
megkönnyeztem versét. 

Azt írta, nem pénzre várt,

csak emberi szóra, egy mosolyra.

 Szorongok közelükben

s bűntudattal ejtek olykor,

csak a nyomorékoknak

egy doboz cigarettára valót.

Ahogy ezt leírtam a villamos zaján

 át hallom: kérem segítsenek!

Gondolkozás nélkül markoltam 

az aprót, mielőtt hozzám ért volna.

Nagyon öreg, reszketeg, tiszta

ruhás öregasszony volt,

boldog mosollyal nyújtotta át,

a fedél nélküliek legfrissebb számát.

A legnagyobb nyomorban is

csillan emberben az isteni.

Ne engedd!

Ha majd hibázok azért,

hogy elveszítselek, csak

mert nem érzem úgy, 

én is megérdemlem a jót,

kérlek segíts nekem!

Ne engedd  bántani magam!

Veled szeretnék eljutni

oda, hol boldog leszek!

Remény és kétség gyötör.

Lángoló esőben állok.

Ne engedd, hogy múltam

felégesse ragyogó jövőnket! 

Leszek-e ...?

Leszek-e elég bátor,

 hogy társaddá legyek?

Leszek-e elég jó,

hogy boldoggá tegyelek?

Leszek-e oly szeretőd,

kitől soha nem vágysz el?

Leszek-e oly megértő,

hogy nem lesznek titkaid?

Lesz-e bennem annyi tűz,

mi kettőnket is melegít?

Lesz-e kezem oly jó hozzád, 

hogy soha el nem engeded?

Lesz-e oly kegyes a sors,

hogy megsegít bennünket?

Egyedül talál az éj, s gyötrő

kérdéseim elrabolják,

rózsaszín álmaimat.

 

 


 

Húz az ágy

Húz az ágy, honnan

az imént elmentél.

Nem vágyom mást,

csak két karod ölét,

hol oly jövő fogan,

féltékeny a múlt is.

Lelkem lelkedben

táncolja, miről soha

nem mertél álmodni.

Édes-bús sanzon szól.

Húz az ágy, mely

nélküled túl  nagy.

Még meleg párnádból 

magamba ölelem ízét,

illatát a délutánnak.

Lágyan elringat egy

 édes-bús dallam, míg

két karod ölére vágyom,
s remélem nekünk is
jár a boldogság.

Haiku

Hold csókja reszket

  tó tükrén. Mily magányos,

végtelen egén.

Csak egy...

. . . lélektől lélekig az út, csak illúzió. . .

Zene

  . . . ég és föld között, a mindenséggel flörtölök. . .
 

Feléd omolva

Sóhajtva öledbe vonva,

hosszan néztük egymást.

Lelkünk mint a víz a vízben.

Két kezeddel lassan, pihe

érintéssel elmesélted, hogy

szeretsz bennem mindenkit,

akit eddig szerettél s kiket 

eztán fogsz ölelni.

Kezeidben szíved dúdolta

a gyönyör ígéretét s minden 

titkomat tárva omlottam feléd.

Nem vagyok elég jó

Szíven rúg a felismerés,

kedvesem szeme szomorú.

Csalódtál megint?

Nem vagyok elég jó.

Zokogni sem tudok.

Mi baj van velünk?

Úgy félek, hogy eltép

 az élet tőlem!

Kétségbeesett kiáltásod,

visszhangra lel bennem.

Csalódok megint?

Nem vagyok elég jó.

Zokogni sem tudok. 

Te csak játssz!

Kedves, ülj a zongorához!

Felvehetem fehér kalapodat?

Hozom kedvenc italodat.

Egy cigaretta?

Ez a sál, elég lesz rajtam?

Játszd amit dúdolok!

Egy korty, a számból?

Nyakadra font boldog tenyerem

érzi részeg vágyadat.

Te csak játssz! Én csókollak.

Körbe táncollak s az édes dallam

talán feledteti, nem én vagyok

az egyetlened. 

Marczelli Györgytől

Csodás álmom volt az éjjel,

csillag szeretkezett a holdfénnyel.

De felébredtem, ez tény:

te voltál a csillag,

én pedig a fény.

Haiku

Hazudós csókja

arcára nyílt. Tiszta, csak

a gyertyafény volt.

Ha majd érzel

Hová lettél?

Olyan igaznak tűntél!

Itt vagyok.

Nem látlak.

Nem is látnod kéne!

Egyre hallak.

Az nem elég!

Kérlek, mutasd magad!

Ha majd érzel,

igaz leszek! 
Szívemet egy csillag
 pulzusára tettem.

Esengő vágy

Esengő vágy

meztelen sóhaja,

nyári hózápor.

Lángoló pillanatba

fagyó csend,

gyönyörű álmot tép.

Tétova ajkak,

szomorú távolába

bénult szavak.

Néma titokként,

kettőnkben fogant,

esengő vágy.

Ne félj kincsem,

nekünk feltárja titkát! 

Zene

El ne engedj

Nézz rám! Azt hiszed látsz?

Hallod szavaimat, reméled érted?

A pillanat gyönyörével,

remélsz boldoggá tenni?

Bíbor- zöld szívem, mély kékjében

határtalan csillagkapuk nyílnak.

Testemben lassan nyugszik a lélek.

Az Örökkévalóság Megszabadítója.

Maradék mindenemmel ölellek,féltelek

 magamtól. Hogy vigyázzak jobban rád?
Ég-kék szemed gyanútlan álmát tépem.

 Foghatod kezemet, de tudsz-e repülni?

Bíbor -zöld kékjében lángolok.

Boldog vagyok, csak úgy!

Magába emészt az érzés.

Lelkem csontvázán reszket az én.

Az Örökkévalóság Megszabadítója,

nem a pillanat gyönyörét vágyja.

Tudsz követni Mézem? 

Ha nem is, csak el ne engedd a kezem!