greentara8: február 2015

2015. február 22., vasárnap

Életvackok

A csillagok sem élnek örökké.

Csak a pazarul bőkezű végtelen tudja

titkát ki, mennyi időt meríthet

a sors malomkövei közt őrlődő életeinkre?
Születetlen csillagok sötétjéből
kiszakítva a világ pereméig

játszhat életvackainkkal a mindenség,
ha nem tudjuk, mire is való életünk?

Egyszer csak tudtuk, menned kell

Valahogy megérzi az ember,

mikor a másik, lélekben már elhagyta,

bár testével képes még égetni.

Egyszer csak tudjuk, hogy mikor kell

a másiknak, biztosan mennie,

bár lelked, még érte ég.

Szívem minden percemet boldoggá tenné,

miket észérveim képesek csúffá tenni.

Fájdalmas krétakörbe zár a szív és az ész.

Hogy hihetnék annak a szívnek, melyet

ily könnyű félreállítani, s hogy bízhatnék

az érvekben, mik a legszebbet tagadtatják?

Lassan a szív türelmes megbékélése,

elmém keserű, buta sérelmei fölé emelt.

Sorsom voltál.

Áldja néma szívedet

oltalmazó, ragyogó

mantráim!

Emlékek földjén,

perzselő vágyvirágok

lángjában égtek el

gyanútlan álmaim.

Emléked visszhangjában

fürdő szívem, halkuló

neszezés csupán.

2015. február 21., szombat

Te, kinek lelke zaklatott!
Mesélj, Te még nem jártál ott?
Nem leltél a helyre, mire én?
Nem voltál a nyugalom szigetén?
Ahol hallani a csend hangját,
Ahol hallani a Nap szavát?
Ahol éjszaka a hold táncol,
S te a csillagokkal játszol?
A szellő édesen simogat,
A tenger szelíden hívogat?
Ahol nincs magány és fájdalom,
Ahol csend honol és nyugalom?
Ahol tovaszálltak a felhők,
Eltűntek a hatalmas erők?
Ahol tengernyi a jóság,
Ahol megszűnt a gonoszság?
Te, kinek lelke zaklatott!
Mesélj, Te nem jártál ott?
Vagy tán nem tudod a helyet,
Ahol mindezt meglelheted?
Ülj csendben s hallgasd némán,
Onnan belülről, hogy kiállt!
Mindez megvan szíved mélyén,
Bátran keresd ott, a helyén!