Pirulva szikrázik

Oly szexis hangulatban vagyok.
Szemérmem rése pirulva nyílik,
vágyparipáim hét csillag elé fogva.
Égi Szekeres, vége a tétova ragyogásnak!

Fantázia egednek gyémánt sztrádáján,

hajítsd rám szivárványos gyeplőidet!
Oly szexis hangulatban vagyok.
Talán csak a bíbor csipke teszi, talán
a rubintos szőlőlé, talán érintésed melege.
Égi csillagaim, úgy vezessetek,
soha nem repültem, soha nem lebegtem!
Egemen pirulva szikrázik a mennyei sztráda.

Haiku- Kék madaram

Hozzád hajolva,

kék madaram, ragyogva

zuhan Napjába.

zene

Szíven csókolva

Jobb ha égeted

szívemet, mintha hagynám

jéggé dermedni.

Felém hajlik álmod,
lelkem megremeg.

Szeretnélek szíven csókolva,

álmodból a valóra ébreszteni.

zene

Spermabankját szívesen megosztva

Uram, tisztázzunk valamit!

Maga hetente kétszer, szeretné

ordító vágyát, bennem örvendeztetni

s ezért semmi áldozatra nem hajlandó.

Őszintén kijelenti, nem szerelemből

nősült, felesége született aszexuális,

ezért ön képtelen bárkiért is elhagyni.

Spermabankját szívesen megossza,

bármely magányos rászorulóval,

így hát hűségét sem garantálja.

Szabadosságát szabadságnak álcázva,

magányos szívek megmentőjeként

reméli, megnyílni kicsinyke résemet,

ahol feledhetné kínzó önkételyét,

félelmeit, sérelmeit, vesztett álmait.

Szinte irigylem magát!

Önámításának páncélja, hogy tudja 

fenntartani illúzióvilágának bárányfelhőit.

Kedves Uram, én kinőttem a rózsaszín 

álmokat, ha mer nézzen a tornádó szemébe,

s fusson időben messzire!

Nélküled üres vagyok

Agyam kőkemény ítéletével

szívem nem alkuszik.
Nélkülem is veled van,
 ketten vagytok ellenem.
 Holdam csillagtalan sápad, 
emlékgyöngyöket festek

feketére s gurítom szerteszét,

 már nem érted vagyok.

A hazugság fájdalma sajdít ,

nélküled épp csak túlélem a napot.

Az irigy idő kilopja  ölemből

a tüzet, szívem rabul ejtve zaklat,

halkan csörgeti éteri láncait,

 nélküled üres vagyok.

Csak egy...

...megérintett szívem,

meghatódva sírok,

    így még nem szerettem ...

zene

Kék madár

Ha nem érzed a szerelmet,

neked adom az enyémet

végtelen, keserédes álmaival.
Nálad talán jobban szeret.

Éld tisztábban mint én!

Szeress úgy, soha ne fájjon!

Vezessen messzebb, mint

én jutottam s egyszer majd,

fékevesztett idők után, mikor

titkát megfejtetted, hozd vissza!

Ha közben köddé válnék,

könnyeim gyöngyútján kövesd,

a remény kék madarát!

Emberré válva, istenné lenni

Két dobbanás közt,
 a csend torpanásában

 őrzök sok-sok arcot.

Már sokan vannak, de még

temérdek a hely szívemben.

Soha senkinek nem ígértem,

örökké s csak őt, hisz ember

vagyok, ki nem tud jól szeretni.

Két dobbanás közt a csend,

oly idilli, szeretnék többet, ott

időzve jóvá téve vétkeim,

emberré válva, istenné lenni!

Célomat nem hagyva

Ugye várod a holnapot?

Kezembe adva kezedet,

összeszakadtak álmaink.

Kedvedért bátor leszek,

túl rég vagyok egy helyen.

Napom hiába mutatja

tiszta utam, lábam cövekbe 

verik homályos félelmeim.

Nem tudom én vezetlek-e?

 Ha az istenek ügyes játéka
vagy, hogy tovább merjek 
lépni az úton ballagva,

célomat nem hagyva
kérlek, most ne hagyj el! 

Haiku

Holnapot várva,

elvesztem a mában, már

örökké most van.

zene

zene

Elviszlek a férfi mennyországba

Itt bogarászol nálam?
Magányos lehetsz kedves,
gyere merülj el bennem,
elviszlek a vágyvilág férfi
mennyországának kertjébe.
Nézd ezeket a gyönyörű virágokat, 
női csókokból álmodtam.
Ha megérinted, mint a  puha ajkak
nyílnak s te szeretnél örökkön
velük sugdolózva, titkokat cserélni.
Illatuk mind más, fantáziád mielőtt
elragadják, gyere sétáljunk tovább!
Látom szemed, szád elájult, bizony
ezek pihenő helyek, női keblekből.
Reszket a lábad? 
Hát pihenj kicsit!
Kóstold a feszes bimbókat, mindnek
más az íze, itt végre jóllakhatsz.
Szeretnél örökre itt ringatózni,
mi lesz a többi gyönyörcsodával?
Nézd a zuhatagot, női örömkönnyekből,
kik megbocsájtottak neked,
érezd át és megtalál a béke!
Ha megnyugodtál menjünk, hosszú még
a sétány s a táncpagoda is rád vár!
Minden ringó csípő fátyla téged becéz,
alélj s dallamukba hajolva, add át magad
 a biztos ígéret hullámainak!
Ha eleget ringatóztál, ott vár a női sóhajok
hídja, kik időtlen idők óta téged vágynak.
Nem hitted soha, hogy ennyien szeretnek?
Bizonyosság lesz a hajnalpír résnél!
Egyedül a tiéd, ha akarod örökre.
Oda már egyedül kell menned, csak bátran!
Szoros a rés, de neked megnyílik s rajta
a sok elcsukló bimbó míg átérsz téged élvez
s a résen túl kezdődik az igazi gyönyörkert,
hol azok a nők várnak kiket valaha kívántál.
Úgy és addig fognak kényeztetni, míg minden
földi kíntól örökre megszabadulsz.
Mi lesz utána?
Csak annyi drága, átmehetsz a női mennyországba,
s én ott foglak várni, hogy végre úgy szeress, 
ahogy földi nőt, isten még nem szeretett.

Csak egy...

...olykor kell a csalódás,hogy 

észrevedd erődet, mikor talpra állsz...

Hazugság volt minden

Kihűlt teádnak keserű az

íze, hiába teszem a mézet.

Megcsaltak megint.

Aranykalitkában tartott

vágymadaraim szélnek

eresztem, zaklassanak

téged, ha így elhagytál!

Hazugság volt minden 

színes álom.A riasztó

szürke valóság, nem lesz

többé teadélután nálam.

Átkozott gyávaság.

A nő szíve már nagyon fájt a férfi

messze járt, s nem tudta gondol-e még rá?

Egy csillag fényére bízta reszkető,

szerelmes csókját, adná át kedvesének.

A férfi soha nem tért vissza.

Olykor ha felnézett a csillagokra,

s szeméből kigördült egy könnycsepp

a nő utolsó csókjának emlékével, 

örökké sajnálta átkozott gyávaságát.

Haiku

Öreg kandúrom

lába alatt, már alig
ropog a porhó.

 

A Napnak elhiszem

A Nap ma úgy csókolta

hajnalát, pirulnak a felhők.

Különös illatú párafelhőben,

izgatott madár füttyök.

Szokatlan pompával tűnik

a hajnal, ünneplőssé színezi

napomat. Ajándéknak érzem.

Mintha azt súgná, valóra

váltom minden álmod.

A Napnak elhiszem, ő

mindig tisztán ragyog.

Melyik a párom?

Elfacsarta szívemet az élet,
könnyben úsznak álmaim.
Temérdek a csillag, ki
tudja melyik a párom?
Itt állok tágra nyílt szívvel,
az iszony embertömegben.

A másvilág küszöbén

Ha majd a másvilág

komor bársonyán,

egy halk melódia,

lágy imaként szólít,

ne félj hozzá lépni!

Csillagúton vezetve

nem lesz lehetetlen.

Szivárványba zár a szeretet. 

Lázasan hiányzol

Mi soha nem beszélgetünk,

oly kevés a két óránk,

időt lekörözve szeretkezünk.

Kérdezetlen a huszonkét óra,

mit nem vigyáz a szerelem.

Ma mégis lázasan hiányzol,

riadtan félem a holnapot.

A szerelem peremén sétálok,

ha nem fogod kezem a kétségbe

fulladok, szerethetetlen vagyok?

Vackát zilálja a vénülés

 Észre sem vettem, mikor

 mentem ki a divatból?

Már a fiaim is őszülnek,

az anyámat lassan jobban

értem, mint a huszonéveseket.

Nem nézek se hátra, se előre,

mindig csak az orrom elé.

Tán ezért hullok ki a világból.

Helyre tesz az imádság

 s tisztán látom, hogy zilálja

vackát a jogos vénülés.

Furcsa ez a vasárnap

Furcsa ez a vasárnap.

Lábam ki nem tettem

az égre sem néztem.

Oly mindegy kint

hideg-e, fúj-e, süt-e?

Jólesik feledni a világot,

a szombatot, a hétfőt.

Bezárkóztam magammal,

sorra vettem sötét zugaimat,

nem hazudva magamnak.

Addig kutakodtam, valami

illanó ragyogóra leltem,

de az én, nem lehettem!

Sötét énemtől jóleső

távolságra sem hiszem
a szépet magamról.

Furcsa ez a vasárnap,

se tegnapja, se holnapja.

Zúz az élet

Inkább táncolok

a penge élén,

mint sem betörjek.

Zúz az élet,

ráz a karmám.

Vacogva futok

félelmeim előtt.

Hideg vérem forr,

lázad mindenem.

Penge éles karmák

hasítják álmaim.

Elvérezve sem bánom,

hogy pusztul az én.

Haiku 2

Dermedten rejti

lombja, virága magvát.

Már nem sokáig.

. . .

            

Sötét álomból

szürke napra virradok.

Mécsesem még ég. 

 

Csak egy...

tested tiszta edényében,

eredendő természeted,

az üresség ragyog

zeng-bong a csend

lehunyt szemed

mögött a csend

lelkemben zeng

bong bolondul

utánad vágyva

égve belefúlni

feledve a zajt

 buta zűrzavart

lehunyt szemed

mögött a csend

magába ölel

áthúz időn

kitölti teremet

zeng-bong a csend 

zene

Motozás

Uram, maga először jár nálam,

úgy érzem titkol valamit előlem.

Meg kell motozzam!

Kezeket tarkóra, lábakat szét!

Mint a villám szikrázik tekintetünk.

Szemébe villantom, megtalálom!

Nyakára simítom tenyerem,

megszorítom, érezze erős vagyok.

...erős leszek..?

Ajkát végigsimítom, ujjam lágyan

besimul a forró ívbe.

Aj, nyelvével simítva, lágyan harapja.

Uram, viselkedjen!

Ez hivatalos motozás!
...erős leszek..?

Két kezem aléltan vállára ejtve,

határozottan hóna alá nyúlok.

Hátán valahogy lassan csúszok

derekáig, szemem inge nyílásán.

Forró lehelete szinte  számban.

Megszédít a feszültség.

... erős leszek..?

Valami tűz ott lent, önálló életbe kezd.

Elé guggolok, bokáját megszorítva,

lassan elindulok izmos duzzadó vádliján

oda, ahol már szemembe ordítja titkát.

szívem kalimpál, ez túl forró.

... erős leszek..?

Viselkedj, nem láthatja meg!

Mégis kéjes lassúsággal csúsztatom 

lüktető kezeimet, combja tövéig.

A titok már nem titok, itt mered arcomba.

Nem is akarta rejtegetni!

Uram, ön tiszta!

Joggal vigyorog, erőm elhagyott,

gyengeségem boldogan behódol.

Csak szeretném

Engem nem kell 

boldoggá tenned,

mert az vagyok.

Csak szeretném

égi kincseimet

megosztani veled.

Titokzatos, légi mesterek

Fekete varjak keringőznek

magasan, szürke felhők között.

Szélbe bukfencezik jókedvüket.

Megkárogva a hideget,múltat

s jövőt nem tudva, lebegtetik létüket.

Mennyire nem látom, amit nézek!

Fekete, titokzatos, légi mesterek.

Haiku

Lelked virágos

kertjében a tél csahol.

Alszik a kertész.

Öt emelet mélyen

Öt emelet méllyéből,

hiába nézek az égre,

elveszett csillagaim

fényét könnyekben őrzöm.

Hallgatásod megöl minden

titkos álmot, rám szakadhat

öt emelet az sem lenne

oly  teher, mint némaságod.

Kopottak az éjszakák, 

monoton pergő nappalok.

Öt emelet méllyen az ég

magánya szakad rám, se

Napom, se Holdam.

Összezuhanva tépjük az időt

Mikor jössz s végre átölelsz,

repülünk egy másik világba.

Nincsenek kételyek, félelmek,

nem kell megfelelni semminek,

fesztelenül élve egymást,

összezuhanva tépjük az időt.

Nem kutatjuk tirtkainkat,

nem kérdezzük, szeretsz-e?

Nem féljük, mi lesz ezután?

Felnőttek vagyunk, illúziók nélkül.

Beérjük azzal, amit adni tudunk.

Azért olykor tetten érem,

szeretném egyszer úgy ölelünk,
soha többé nem vágysz elmenni! 

.

Meditáció

Mindenki előtt vallom,

többé el nem titkolom,

szívembe öleltelek, mint

legdrágább kincsemet.

Láthatja a világ, hogy 

lángol lelkem a legszebb

álom, ragyogó valójában.

Égi tűzben csókol szívem

s gyönyörködöm szemed

fényének izzó tükrében.

Lelked virágos kertje

Istenem, milyen mohón

gyűjtöd a szerelmet!

Fuldokló lelked, hogy

reszket, sír a szeretetért.

Mi történt a szíveddel?

Ki tette tönkre, hogy így kell

kapaszkodj, mindig félve,

megint magamra hagynak.

Hogy emeljünk az égig, hogy 

elhidd, mi vagyunk gyönyörű

lelked virágos kertje s benne

te vagy az imádott kertész.

Minden sejtedben ott vibrálok

Szíved mennyországához

szívemben a kulcs.

Senki nem tudja, hogy

e csodás helyen, én vagyok

a beteljesült álom.

Én muzsikálom azt a dalt,

mit remegve dúdolgatsz.

Mennyed tiszta földjének,

minden gyönyörét megadom.

Elűzök minden ártó démont,

lebontok szörnyű falakat.

Minden sejtedben ott vibrálok,

éntelen örök szerelemmel.

Ha most fáj a szíved drága,

azért van, mert az én szívem

tiszta földjéhez nem találod

gyémánt kulcsodat, pedig 

valaha együtt rejtettük el.

Haiku

Billió csipkét

sző a tél, úgy igyekszik

valami szépet adni.

Ízeink rég összeértek

Ízeink rég összeértek, szívünk

mikor fog  végre összenyílni?

Tested minden titkát feltártam,

életedbe nem engedsz beljebb?

Fogod-e kutatni szememben,

látsz-e benne igaz szerelmet?

Türelmes vagyok, tudok várni,

hallgatni, nem kérni, csak adni.

Lehet, hogy szíved mint a kő,

s csak ölünk izzik harmóniát?

Veszélyes tűzzel játszol édes!

Én már érzem, hozzád hajlok.

 Hiszem, nem lehet az véletlen,

hogy végig mellettem vagy.

Veszélyes játék a szívvel, hiába

vigyázod, te jöttél hozzám, húztál

magadba, őrzöd a magadét.

Belém merítkezhet vágyad s én

úgy szeretlek, hogy bennem

végre visszatalálj  önmagadhoz.

Lemenőben lehet Napom

Szívemben szégyenlősen

peregnek, eltitkolt könnyeim.

Életvonalamon árnyékot

vetett a kegyetlen sorskerék.

Térdig sárban állva,

vacogtat a fénytelen jövő.

Miért is vágytam Napra?

Óvatlan tártam lelkemet,

az első csalfa fénynek.

Lemenőben lehet Napom,

ha ily hosszú az árnyéka.

Ha együtt dobban lelkünk

Nehezen bírom, mikor átölel édes

emléked s szívemet tövig marja.

Visszasírom a hályogot, mit lelkemről

óvatlan letépett üres tekinteted. 

Mit véthettem ellened?

Meg kellett tagadjalak,

Ha nem Szeretsz, nem érdemelsz.

Nem biztos, hogy vesztettünk,

ha tudnánk mi várt volna 

ránk, most nem búsulnánk.

Eszemmel tudom, inkább fájjon

a reménytelen álom, mint hogy

újra összetörd, gyanútlan szívemet.

A bölcs idő elhajlította útjainkat

s majd egyszer, ha együtt dobban

újra lelkünk, viszontszerethetsz.

Haiku

Szűzi havában

hempereg a tél. A fák

meredten állnak.

Jégvirágot hoz

a reggel. Szirmuk hegyén

tavaszváró csók.

Haiku

Virágzik a tél.

Kristályszirmokat szitál.

Nincs két egyforma.

Hó tiszta illat.
Egyízű jéghidegben,
elnyílik a tél

Farkangyalom, jöjj!

Farkangyalom, jöjj!

Holnap ölemben helyed!

Tán kicsit más lesz...

Oly önfeledten

szerettél, úgy élveztem,

Holnap még jobb lehet.

Ugye szeretnél

kéjemet  magadénak

megélve égni...

Ölem mélyét bár

csak megnyitnád, ne haljak

örök titkával!

Szíved mélyét bár

csak megnyitnám, ne halj

örök titkával!

Elvirultam

Veled elvirult életem.

Varázsát vesztett álmaim,

sárba hulló virágszirmok.

Hanyatt esni a hóba

gyémántkristályok

permeteznek arcomra

pihe-puha jeges csókok

hegyek közé vágyom

magányos remetének

sosem látott havasokba

  hóban hanyatt esve

hagyni rám zuhogni

a gyémántkristályokat

Megfejtenél-e?

Megfejtenél-e, ha kérném?

Én már végképp feladtam.

Se igen se nem vagyok,

langyos képtelenségben.

Kinőttem  magamat, régi

énemet oly kopottnak látom,

s túl könnyű már, unott 
szerepeimet játszani.

Nem ismerek magamra, oly

sokszor kívántam a változást,

hát tessék, most itt állok,

valami ismeretlen küszöbén, mint 

az árvák kik koravénen születnek.

Titkos ütemben borulnak

talmi értékrendjeim, vágyaim

sorra kacattá válva hagynak el.

Mondják, szét vagyok hullva.

Igaz, de koszló darabkáim közt,

oly szépen zengnek a mantrák,

s a szivárványos fények közt

már éntelen ragyoghatok.

Mond, hogy igen

Az égből hullt egy álom s én

hagytam gyáván tovaszállni.

Sírva érzem a tűnő csodát,

de már vissza sem fordulva int,

megint elszalasztottál drágám!

Halkan súgom, meg ne hallja,

szeretném visszapergetni az időt,

s bárhogy fájjon az égi álom,

gyáván többé el nem engednélek.

Nézz vissza rám! 
Mond, hogy igen!

Meztelen hideg

Szürke nyúlós hajnalom,

meztelen hideg ébreszt.

Megint álomtalan kelek.

Éjjel, nappal ugyanaz.

Monoton ritmusú életem,

alig tudja törni bármi is.

Azért olykor két órában

te elrepítesz bárhová,

iszony ritmust diktálva.

Valamit be akarsz pótolni?

A hiányzó, éhes 22 órát?

Hűtlen lettem magamhoz.

Monoton csattog életem.

Álmok nélkül fekszek-kelek,

meztelen hideg életemmel.

Haiku - Meghalt

Vadlibák húznak.
Éjjel meghalt a koldus.
Nem volt kabátja!

Egyedül dúdollak

Vissza tudnám-e dúdolni, mit akkor

daloltunk, mikor még hittem benned?

A tűnő idővel elkopott egy álom, csak

a dallam őriz s nincs erőm elengedni.

Ha visszadúdolnád a múltat s illúziók

helyett a szerelemért mernénk érezni

 oly szépen fonhatnánk sorsunkat!

Nem kérném örökre, csak erre az életre.

Egyedül dúdollak, hangom elcsuklik.

Aranyhal

Ha egyszer aranyhalat

röptetnék, farkát soha

el nem engedném.

Haiku- Kék madár

 

Egymásból nőttünk.

Törzs az ágba, hegyén kék

  madárka dalol.

Még tiéd mindenem

Nem tudtam, hogy

leszek nélküled.

Fáj hogy lassan felejtelek,

de emlékezni sem merek
Rég mással hálsz, mégis

tiéd mindenem.

Csak az ég tudja, mért

van ez így, nélküled

jövőtlenül létezem.

Édes Casanova

Édes Casanova!

Feledni sem tudlak,

 szeretni sem merem.

Boldog vagy-e

 feltört titkainkkal

behódolt öleinkkel,

összetört szíveinkkel?

Egy a baj drága,

nincs belőled száz,

hogy egyikőtök maradt

volna örökre nálam, 

mert úgy lehet szeretni,

nem lehet feledni.