�� I Love You �� (Chris Wonderful music)

Pillanat szikrák

Megpihent nálam

a délután, suttogó

orgonák alatt.

. . .

Fent vadlúdcsapat

győzelmi V alakzatban,

lent háziludak.

. . .

Délibáb liheg

lankadt rét felett, felhők

helyett légyhadak.

. . .

Hallgató erdő

ölét szél borzongatja,

sötétülő Hold.

. . .

Semmiség zihál

testemben, szívemben a

mindenség csendje.

. . .

Csillagszikrát vet

az ég, kertre zuhan, fű

hegyén gyöngy ragyog.

. . .

Rekkenő légben

dongók raja, holt közöny

a puszták népén.

. . .

Posványos égen

nyíló nap torkából, híg

pára száll alá.

. . .

Rám zúg a zene,

mellkasom feszül, lelkem

az ég felé száll.

. . .

Bujdosó bánat 

ajzza szívemet, belém

bújt a hervadt ősz.

Mai-Qk

Puha fuvallam

rezeg, nem hallja más, csak

a szerelmesek.

. . .

Kicsattan a fény

keleten, zümmögő kert

illata csap meg.

. . .

Nesztelen alvó

népek felett, koboldok

lesik lelküket.

. . .

Tűzszemű hajnal,

érces lángruhájában

siet nyugatra.

. . .

Szememben tátong 

az űr zajos csendje, mint

halotti ppárnám.

. . .

Hallgató erdő

ölét, szél borzongatja,

sötétülő Hold.

Gustavo Santaolalla. Babel.

3 sorba-sorba

Holdra sóhajt a

tó, csak tükörképedet

ringathatom? M'ért?

. . .

Kint néma fagy, bent

könnyű muzsika, benéz

a Hold irigyen.

. . .

Kicsi halálba 

dőlünk minden éjjel, a

nagyot rettegve.

. . .

Érckohóba vet,

jégbe zár, égig emel,

bízva földre ejt.

. . .

Nem csodálkozik

a fény, hogy rátalál az

árnyék örökké.

. . .

Aranysisakját

soha le nem véve ül,

az ég trónusán.

. . .

Csúnya emberre

hullott minden rondaság,

szemében szűz tűz.

. . .

Mélyen hullámzó

tejúton napfény táncol

néma zenére.

. . .

Horgonyt nem vethet

misztikus lelkében az

élet villáma.

3 sorosok

Kertemben sétál

az éj, lépteit csak a

virágok hallják.

. . .

Kelet lángoló

kapuján lépő hajnal,

párafátylat bont.

. . .

Koporsón döng a 

föld, elszakadt sorsfonal

leng majd fejfáján.

. . .

Égen sétáló

tekintetben megbetló

csillag, aláhull .

. . .

Sötét sétányon

csók tüze fénylik, időn

túl szálló álmok.

5-7-5

Holnapi csendem,

még árnyéktalan fénye,

már ma boldogít.

. . .

Hervadó kertem,

ledobott álmát őrzöm,

édes teherként.

. . .

Lebukó napom,

átragyog a ritkuló

erdő sűrűjén.

. . .

Penge fagy dermeszt,

magányból szőtt falak közt

zsong az üresség.

. . .

Bűnös kezétől 

sérült bimbó, soha nem 

tudott kinyílni.

. . .

Félmosolyú ősz,

pazar búcsúlevélben

üdvözli telét.