őszülve 5-7-5

valamit súgott 

az ősz egy falevélnek

pirulva lehullt

. . .

szél torpan ajtóm

előtt levelet hozott

tudom itt az ősz

. . .

zöld fátyol illan

bíborfény festi bronzra

a lombkoronát

. . .

oly szépen tarol

az ősz hol itt a bánat

nagy csönd közeleg

. . .

aranyos ősz hogy

tud csípni csöndes hajnal

csipkés ködében

. . .

visszanéz rám egy

virág megérzi baljós

hervadás kínját

. . .

didergő reggel

őszt jósló fonnyadó kert

elnyúló esték

. . .

hanyatt fekszem a

hullni kész lombok alatt

sóhajom mélyül

. . .

önkívületben

rázza kertemet a szél

sárba dől a nyár

Szívemhez hűen 5-7-5

hiúság nélkül

ejtett gyönyörűség

szívedhez hűen

/ kívánság /

. . .

arcodon női

tündöklés ragyog

boldoggá tetted

. . .

különös madár

fészkelt életfámra az

elégedettség

. . .

egymásra borult

emlékek sűrű lombján

könnyek fészkelnek

. . .

leheletemet

percekig élvezted míg

magadhoz engedtél

. . .

két dobbanás közt

te lettél a torpanás

végtelen csöndje

Dib-Dob 5-7-5

galambszárnyú est

puha csendben nyílnak az

égi virágok

. . .

Dib! Mondja a vágy.

Dob! Mondja az ész. Sajgó

szívem dibdobol.

. . .

száraz falevél

kérdőjellé rándulva

fél leszek-e még

. . .

Vendég jött! Kamrám

üres! Szívemet tárom,

észre ne vegye.

. . .

síró csecsemő

anyja melléből egy csepp

kibuggyanó tej

. . .

lelkem falait

a sors húzta cicoma 

nélkül rám hagyta

. . .

kopogtatásra 

váró ajtómat lassan

megeszi a szú

sors

egy kalapból húzott bennünket a sors

rokonlelkekként minden kersztútnál találkozva

értőn egymásra érezve múltunkat őrizve

úgy teszünk mintha ismeretlenek lennénk

egy utak nélküli világra várunk

ahol megpihenhetünk egymásban

könnycsepp szitál 5-7-5

arcélem falnak

dőlt árnyékán zarándok

hangyák menete

. . .

váratlan robbant

titok elvette múltam 

minden igazát

. . .

kell hogy bocsánat 

legyen arra amiket 

tettem s amit nem

. . .

ezüst karjával

felém nyújtózó csillag

sorsát siratom

. . .

ezüstharmatban

fürdik a hajnal könnycsepp

szitál arcomra

Néma pecsét 5-7-5

legyező mögé

rejtett ajkain titkok

néma pecsétje

. . .

érző szemei

lecsúszott vállpámtomat

igennek vette

. . .

csak a térdünk

ért össze tajtékzó vágyat

feszítve közénk

. . .

egész lényével 

ölel lángba borítva

szítja tüzemet

. . .

nyakam ívére

feszülő csókod néma 

sikoly ölemhez

. . .

csupa gyöngyöző

harmat csábítva tárja

ajkait feléd

Téged fájva 5-7-5

Szerelmünk keskeny

útja, szűk lett hármónknak.

Bú terhét viszem.

. . .

Minden szerelem 

egyszerre ég el bennem,

csak téged fájva.

. . .

Szomjad karcsú íj,

vágyad sziszegve pendül,

testem űzött vad.

. . .

Csontodig reszket

húsod, pajzán testemben

csengettyűs érzés.

. . .

Fázós lelkemre

hangod bársonyát terítsd,

hízelgő csókkal!

. . .

Kéjvillám hegyén

táncoló szivárványfény

légy, ölem mélyén!

. . .

Ajkadtól borzong

képzeletem, önmagát 

űző vágyörvény.

Öszikék 5-7-5

Huncut a nyár, még

kelleti magát, pedig

settenve őszül.

. . .

Vacogó kertem

őszi ködben, holnapra

jégvirág csillan.

. . .

Ház falán sápdt

fény csorog, szép rózsáim

arca földre hull.

. . .

Madárvonulás

késztet kirándulásra,

színes avaron.

. . .

Ezüst dércsipke

fátylát zord szél cibálja,

álmatag fákról.

Zene

Részeg szelek 5-7-5

Fázós válladra
hangom bársonyát terítem
hízelgő csókkal.

. . .

Villámot öklend
a mennybolt, részeg szelek
rázzák ajtómat.

. . .

Szerelmünk keskeny
útja szűk lett hármónknak,
bú terhét viszem.

. . .

Pirkadó sugár
öléből, hajnali szél
ezüstje szitál.

. . .

Kéjvillám hegyén
táncoló szivárványfény
légy ölem mélyén!

. . .

Vágyakozásom
selymén, hulló csendszirmok
buja illata.

. . .

Hulló levelet
röptet a szél, vigasztánc
mindkettőjüknek.

. . .

Szél csiklandozza
a tó vizét, kacagó
halakkal úszok.

. . .

Hulló esőcsepp,
ennyi vagyok. Kísérlet
Isten szívében.

. . .

Lángkoronáját
letéve, éji ösvény
rejti a Napot.

. . .

Hegy lábához völgy
roskad, nesztelen réten
kitakarózva.