Szakrális geometria

A szakrális geometriát a különböző szent ábrázolásokban és az építészetben is megfigyelhetjük. Ez az értékrendszer visszavezet bennünket a történelem előtti időkbe, ahol a maga sokszínűségében egy univerzális emberi kultúrát jelenít meg előttünk. A szakrális arányok és ábrázolások a Föld számos szent helyén ma is megtalálhatók. Talán úgy érthető meg a legkönnyebben mint egy világnézet ami a szimbolikus egyezések alapján mutatja be a különböző kultúrák közös gyökereit. Vallásos szimbólum-rendszerek összefüggései, magában foglalva a végtelent, a tér-időt, az intelligenciát és megjelenési formáit. Az általánosan elfogadott nézet szerint a geometria és a matematikai arányosság megtalálható a hullámokban (a zenében, a fényben, stb) így a kozmológiában is.

Nézzük a képet!

 

A nap

A nap aranybíbor

palástjára hever

az alkony, ragyogó

szemének táguló

pupillájában szárnyat

bont az éji mennybolt.

Álmait holdsugár

selyme szövi , míg 

a hajnal harmatos

csókjától szemében

felragyog a nap.

Haiku- Időlepedőn

 Időlepedőn

élet- halál hempereg.

Örök szeretők. 
 

Platón Barlangja

Rabindranath Tagore

Lelkem szomorúsága, a lelkem menyasszonyi fátyola.
Várja az éjszakát, mikor föllebbentik. 
...

Az életben szakadékok maradnak, melyeken át bevonul a halál szomorú muzsikája. 
...
Lelkem nyomaszt-e, ki a szabadba törekedvén, vagy a világ lelke, amint szívemen kopog, hogy bebocsássam?
...
A világ fájdalmával csókolta meg lelkemet és viszonzásul dalt kért. 
...
Szívem kelyhét ez óra csöndjébe mártottam; s megtelt szeretettel.    
...

   - Ki az, ki végzetként előre űz?
      - Az Énem, a nyakamba ülve. 

...
Asszony, körülvetted a világ szívét könnyeid mélységével, mint tenger a földet.

...

 Szívem olyan, mint csókod aranyos tokja, - szólt az alkonyi felhő a leáldozó Naphoz. 

... 

Az éjszaka sötétje olyan zsák, amely kiszakad a hajnal aranyától. 

...

...

Reményeid szárnyán

Mellemen nyugvó arcodról

 patakzó könnyeid, habzó

vízesésként hullnak

szívem bánat tengerébe. 

Nyugtató csókjaim ölén,

lassan elérjük békéd szigetét.

Csilingelő fénycseppek kacagó

 nektárától mámoros arcodon 

felragyogó, szép reményeid

szárnyán viszel, békém szigetére.

Haiku-Magunkból szőtt álmok.

Összenyílt álmok

daloló csendjéből szőtt

szikrázó mesék.

Ennyi az élet, semmi

más. Magunkból szőtt álmok.

Haiku- Elég kedvesem csókja.

Nem vagyok méltó

angyali csókra...? Elég

kedvesem csókja.

Milyen szép

Halkan rám köhint a tél, 
vegyem már észre,

 ő is milyen szép!

Csak álltam és bámultam,

míg csipkéző ködével

lassan magába ölelt.

Lágyan zizegő zúzmarát

hullatott nyakamba,

s végig futott rajtam,

hideg csókjának melege.

Szikrázó havába temettem

arcomat, én is szeretem őt. 

Zene

Rabindranath Tagore/ Áprily Lajos

Egy álom homályos ösvényén elindultam megkeresni szerelmesem, aki enyém volt egy ezelőtti életemben.
Elhagyott utca végén állt a háza.
Kedves pávája álmosan ült rúdján az esti szélben s a galambok elcsendesedtek szögletükben.
Letette lámpását a bejáratnál s megállt előttem.
Arcomra emelte nagy szemét s ezt kérdezte némán: "Jól vagy, barátom?"
Felelni akartam, de nyelvünket elvesztettük és elfeledtük.
Gondolkoztam és gondolkoztam, de nevünk nem jutott eszembe.
Könnyek csillogtak a szemében. Jobb kezét felemelte felém. Megfogtam s álltam szótlanul.
Lámpásunk fénye lobbant egyet az esti szélben és meghalt. 

Van időnk bőven

Klikk-klakk- klikk-klakk,

lágyan szólt az óra.

Ránk sütött a hajnal.

Mint egy álom fölém

hajolt kedves arcod,

ajkunk  összemoccant.

Klikk-klakk-klikk-klakk,

lágyan szólt az óra.

Ne törődj vele kedves!

Súgtad, van időnk bőven.

Ujjaid hegyén, lágyan

ringattál, egy másik álomba.

Klikk-klakk-klikk-klakk,

lágyan szólt az óra.

Nem létezett idő,

távolság, vezettél az édes

vágy birodalmának

ismerős ismeretlenébe.

Klikk-klakk-klakk-klakk,

 lágyan szólt az óra.

Mint az álom, fölém

hajolt kedves arcod.

Ne törődj vele kedves!

Van időnk bőven.

Álmaiddal flörtölök

Fátyolszerű álom

lebben a tájon.

Csupa fény az ég.

Bolond szívem vad,

vágtával rohan feléd.

Vakmerő tüzek szikrái

 hintenek, csillagporos utat.

Ha egyszer emlékeid 

közt, rám emlékezel,

sétálj visszafelé s hol

csupa fény az ég,bolond 

szívem ott fog várni rád.

Addig is, fátyolszerű

álmaiddal flörtölök.

Szép e dal...

 

  De szép e dal...mint

hóesés...szemhéjunkról

ajkunkra olvad...

Zene

Jó reggelt!

Még mindig váratlan ér

 a hajnal. Hozzád mozdulok,

 ritmust vált a lélegzet,

 hullámot vet az élet. 

Karodba zárva, szemedből

szívembe villan a nevetés.

Jó reggelt drága kedvesem!

Túl az álmokon, még

mindig váratlan ér a hajnal. 

Zene

Haiku

Hogy nem félnek a

csillagok, minden éjjel

leragyogni ránk?

Fényük szívemben 

pendülő örök remény,

ragyogunk mink is! 

Rabindranath Tagore

Halála előtti utolsó imája

"Küldj engem vissza! Ne feledd, én nem vagyok tökéletes.

Küldj vissza. Olyan csodálatos a te világod és olyan becses

életet adtál nekem. Még nem akarok eltűnni:  Még nem

énekeltem el minden dalomat, még sok minden van a szívemben,

aminek ki kell virágoznia.

 Küldj engem vissza!

Még nem vagyok tökéletes." 

Haiku

Esőcsepp csókja

folyóba olvad. Egy kis

csend, oly jól esne!