Angyalok

Az angyalok, hogy lehetnek

boldogok, mikor lenéznek ránk?

Ha mindent értenek, mért

hagyják szenvedni a nemtudót?

Ha a mennyek országa van bennünk,

mért nem vagyunk angyalok?

A kétely összetörte szívemet s minden

szilánkjában egy angyal mosolygott.

Kutyaszem

Hűséges kutyaszemével

felnéz az égre s kérdi,

szebb lesz-e a hajnal?

Megbotlik egy csillagban,

visszahull a rideg sárba.

Ideje lesz vackot keresni.

Farkát behúzva, éhes

árnyak közt kullogva,

felvonyít a néma Holdra.

Már álmodni sem szabad?

Szívét távoli fény húzza.

Átlohol a végtelen éjszakán.

Álmai hideg ködbe vesznek.

Lábait rogyasztja a kétely,

lesz-e valaha szebb hajnal?

Zene

Nem leszel emlék

Te soha nem leszel emlék.

Lelkem élő, eleven részeként

viszlek téren, időn át, mindig

forrón ölelve, soha nem feledve.

Örökkön reméltem rám találsz

s úgy fénykoszorúzod szívem,

többé nem botorkálok sötétben.

Lelkem húrján zengő álmaid,

színes varázsában táncolok.

Lélegzetem vagy, örök szerelem.

Te soha nem leszel emlék.