Az éj súlyát, lámpák aranyló
gömbjei épp, hogy megtartják.
Nincs térdig érő hó, nem hallik
száncsengő, a december csupán
szilánkos jégvirágot hint.
Haza várlak s szívedbe súgom,
házamban tiéd a csend...
ágyamban neked ég a tűz...
szívemben érted szól a dal...
Szitáló csendben lépted sietős,
egy korty a szádról s a felszakadó
hálás sóhaj, távol tartja tőlem
a kételyt, mint lámpák aranyló
fénygömbjei az éj súlyát.