Rabindranath Tagore
Versek A kertész című kötetből
Áprily Lajos fordítása
Mondd meg nekem, igaz-e mindez,
szerelemesem, mondd, mindez igaz-e?
Ha ezek a szemek kilobbantják villámukat,kebledben a sötét fellegek viharosan felelnek reá.
Igaz-e, hogy ajkaim édesek, mint az első tudatos szerelem fakadó bimbója?
Májusok eltűnt hónapjainak emlékei zsonganak-e tagjaimban?
A föld lábam érintésétől dalokat rezzent-e hárfa-módon?
Igaz-e, hogy harmatcseppek hullanak az éjszaka szeméből, ha megjelenek, és a reggel fénye örül, ha beburkolja testemet?
Igaz-e, igaz-e, hogy szerelmed korokon és világokon át vándorolt egyedül, hogy engem megkeressen?
S hogy mikor végül megtaláltál, ősrégi vágyad teljes nyugalmat talált
szelíd szavamban és szememben és ajkamon és lebegő hajamban?
Igaz-e, hogy a Végtelen misztériuma van kis homlokomra írva?
Mondd meg nekem, szerelmesem, mindez igaz-e?
. . .
Jönnie
kell egy teljes szünetnek, hogy tökéletességet szőjön a muzsikába.
Az élet
napestje felé hanyatlik, hogy belefúljon az arany árnyékokba.
A szerelmet
el kell hívni játékától, hogy bút igyék s felemelkedjék a könnyek egébe.
Testvér, tartsd ezt eszedben és örülj.
