Zene

Tökéletes telihold

Tökéletes volt a telihold,

szivárvány gyűrűben.

Elbűvölve ráfeledkezett

s a villanás halálos csendjében,

meglepte forró vérének íze.

Kicsi sebén át, ellenállás

nélkül lépett át a halál kapuján.

Mit hátra hagyott feledte,

a vágy s a nemtudás sodorta

örök körforgásban.

Varjak rebbentek rikoltva

a tökéletes telihold alatt. 

Magamba nézek

Arcom tükrére símulok,

magamba nézek, rejtett

világom gyönyörű, vad

ízeiben, szikrázó húrok 

pengetik, soha meg nem

élt gyönyörű szerelmek

sóhajtó ígéretét.

Zene

Mantrák útján

  Nézd meg jól!

Következő életünkben

a mantrák útján találhatsz

rám, néma hegyek között .

 Smaragd tengerszemek

tükrébe ha lenézel, tisztán

fogod látni a helyet, ahol

igaz szerelemmel várlak.

Ha felnéznél

Egy csókot leheltem a térbe,

 benne a szerelem ígéretével.

Szivárványos fények ölelik

oly magasba, ha felnéznél

ajkadra hullna, s tudhatnád

érted ég valahol egy lélek.

Fekete mind

Kopasz fákról madarak 

viszik halálom hírét.

Fekete mind, szállnak

fel, rettenetes mélybe.

Szívem megállva érzi,

hogy veszek el végleg.

Magnóliák

Magnóliák kelyhében

elpihent a hajnal, arcán

rózsabimbók csókja.

Függönyöm selymén

aranyló fény dereng.

Szempillám hegyén tűnik

az álom s magnóliák

illatával köszönt a reggel. 

Azt súgja, gyönyörű nap lesz!

Zene

Rád találtam

Az idő közénk feszítette fátylait.

Örökös keresésben rátaláltam

ismerős ízekre, illatokra, éteri

érintésekre.Isteni harmóniákból

 rideg valóságra ébredve,

egy tekintet húzott, egy érzés

vezetett, míg rád találtam, s 

az idő végtelen színpadán

végre veled táncolhatok, s ha  

elengednénk egymást, szívünk

összenyílt álmát, soha nem felednénk.

 

















 

Zene

Ő a mindene

Lassan fölé hajolt,

tenyerével finoman

megemelve csípőjét

gyönyörködve várta

ráemelje tekintetét 

s néma csókok sürgető

vágyába veszve

érezze, ő a mindene.

Papírcsók

Papírcsókjaiból apró

 csónakokat hajtogatott,

 színes vágyvitorláit feszítve

a reményfolyóra bízta,

vigye a mérhetetlen

elégedettség óceánjába.

Űzött vadként

Életeken át űzött

vadként rohantam.

Patakokban ömlő

vérem nyomán hűs
 virágok nyílnak.Máig

sírva hajlok föléjük,

szívem űzött vadként

 kalapál újra s félve

 nézek körbe, honnan

érhet támadás?

Hosszú még az út, míg

 nyugalmam meglelem,

könnyeimet titkon,

hűs virágokba rejtem.

Sóhaj

Nem jön szó a számra,

csak egy sóhaj száll

messze, messze hozzád.

Remélem megérzed, mit

nem tudok elmesélni

s szívedből egy sóhajt

küldesz messze hozzám,

remélve megérzem, mit

soha nem tudtál elmesélni.

Zene

Haiku

Elfáradt lelked,

szíven szúrt csendje némán

kér, gyógyírja légy! 

Szíved vezet

Magányból szőttél színes hálót,

s mi benne fennakadt, bármíly

ígéretes álomnak tűnt, ébresztett

ritka vágyakat, ki nem elégített,

csak a kételyt erősítette s űzött

egyre tovább, míg lassan a háló

felbomlott, s elengedve a magányt,

szíved vezeti álmaid szárnyát.