Zene

Haiku- Rozsdás szögön

Szívem a bánat

 rozsdás szögén lóg. Vérzik.
Te már ,nem érzed.

Folyó tükrén

 

Ellenállhatatlanul vonzotta a folyó

elsimult tükrén tündöklő  felhők,

 érinthető messzesége.

Szemét lehunyva, tenyerét  hűs

mélységbe mártva, lelkét az áramlásra

 bízva, égi magasságokat kutatva, ha

lenézett pirinyó világára,

 szíve elszorult a bánattól, nem értve,

mi vonzza az elérhetetlen messzeségbe?

Nem élte világát, nem látta még

a túlpartot, csak a folyót szerette,

mi összekötötte földjét egével.

Csak egy...

...a legjobb sem elég,

ha a szív, nem érzi annak...

Fájnak az angyalok

Olykor az angyalok is fájnak,

attól amit látnak.

Valaha ők is szenvedtek,

könnyeink ízét nem feledték.

 Szárnyukat bánat súlya  húzza,

szemükben kihunynak a csillagok.

Zene

Fogd a kezem

megállítom az időt

szíven szúrom a csendet

elégetem álmaimat

hamis mosolyt tépek

arcomra húzom arcodat

titkaidnak vérét iszom

kéjek gyönyörén sírok

kínok kínján nevetek

napot a holddal összegyúrom

csak fogd a kezem 

Legyen ahogy lesz

Ki helyemre áll, legyen

ezerszer jobb nálam!

Kit helyettem ölelsz, legyen

ezerszer boldogabb nálam!

Ki tőlem elbűvölt, tegyen

ezerszer boldogabbá nálam!

De ez a nyár legyen még

 úgy, ahogy  reméltük,

aztán legyen úgy, ahogy lesz!
Mosolyog az  előttünk álló idő,
de sokszor látta már ezt!
 A kívánságon elmereng ő is,
talán cinkosommá tettem,
s fölöttünk a nyár örök marad.

Tandari Éva Hogy én - Én lehessek

Tandari Éva
Hogy én - ÉN lehessek
.
Kiégnek belőlem
a csöndben a szavak ,
és elillan agyamból lassan
minden ébredő gondolat ...
.
Félek , hogy többnek látsz ,
mint amennyi vagyok !
~ Félek , hogy többet vársz ,
~ vagy épp kevesebbet ~
mint amit adhatok .
.
Ne szavakkal mérj hát,
hisz a szó hol lágy, hol kemény ...
Szívembe kell tekints mindig ;
~ az mindennél többet ér !
.
Tekints fájó szívembe ,
hogy tudd : mit remél ,
és hol a seb , mi fáj ,
ha lelked egy nap odaér .
.
Hol a seb , mi felfakad ,
mint rút , gyulladt fekély ;
Hisz a Szív is változó :
Csillogó , s sekély ...
.
S Te még nem láttad meg
rejtekén, csak a Csillogást !
A fény elvakított ,
így rejtve maradt más ...
Rejtve maradt sok érdes,
könnyesen keserű gondolat ,
és rejtve maradt mélyében
a pokoli , az izzó indulat .
.
Saját Szíved lágy tükörét
állítottad elé ; a foncsor így
eltakart benne mindent ,
mi rút ... - mi kemény ...
.
Nem azt látod tükrödben ,
mi mögötte meglapul :
Így vezetlek félre én most
~ akaratlanul ...
.
Hisz Szívünk oly változó !
Néha jóságos , szerény ...
De mellette ott az indulat :
~ s az mindig dacos, fájó
s tán kínzóan kemény ...
.
Hát vigyázz; egy hajnalon
össze ne törjön szíved
szívem rejtett, vak kövén,
mert többé, ki eléd áll;
ha tisztán is játszom,
már számodra nem lehetek én ...

 

Zene

Szeress úgy

Szeress úgy,mint még senkit!

Ölelj úgy,mint még senkit!

Simulj hozzám,tarts szorosan karjaidban.

Lágy,becéző csókokkal nyugtasd arcomat.

Simogasd végig testemet,úgy ahogy erdei

sétáid alatt szemeddel öleled kedvenc fáidat.

Simogattál már sokat...ne úgy!

Ahogy még senkit.

Hihessem Istennőd vagyok.

Minden hajlatom,egy fejezet életemből,

talán tele fájdalommal,félelemmel...

Érintésed legyen gyógyító,feledtetve,

minden bút,mit okoztam magamnak.

A szád a szád édes,úgy kívánom...

Csak lágyan,becézve,gyengéden,

hihessem,hogy így még nem csókoltál.

Ölemhez mint legszebb bimbóhoz közeledj,

mely neked vágyik szirmát bontani.

Lágy sóhajjal bontogasd,érezzem

élvezed és elveszel az éledő kéj hullámaival

...mit veled soha meg nem éltem még.

Ajkaddal csak akkor érintsd,ha már

feledted saját vágyadat s engem megélve

 kívánnál élvezni,ahogy még senkivel.

Feszülő vágyad,ha megérint ,ne siess,

ha én sietnék, csak úgy, mint mikor

ismeretlen tisztásra bukkansz, meg, meg állva,

gyönyörködsz az előtted álló varázslatban.

Szeretném hallani,hogy imádod, élvezed,

kívánod, hogy a végtelen séta velem,

soha véget ne érjen...

hogy fesztelen vágyad kéjhullámait soha

nem felejted,hogy kéjvillámod hegyén

szivárványfény vagyok.s visszavágysz

hozzám,mint egyetlen tiszta földedre.

Zene

Tűnő álom

A rettegés fokáról lenézve,

iszony távolság nyílt tőled.

Nincs arc, nincs kéz, nincs

 semmi, mibe kapaszkodhatnék.

A magány szigetén az utolsó

csók jogáról is lemondva

engedem, hogy elmenj

 s múltammá dermedve feledjelek.

Elfújja a szél, elmossa a víz,

elégeti a tűz, elnyeli a föld.

A rettegés fokáról, fájdalomba

 dőlve, a rezdületlen térből

nézve, szívemből kiszakad 

a megkönnyebbülés sóhaja,

ez is csak egy tűnő álom volt. 

Hű magányom

Bánatba merít 

az éj, ma véget ért, nem

lesz soha többé.

Sötét bársonyát

teríti fájdalmam, hű

magányom köré.

Ringasson az éj

Jó éjt kedves!

Ringasson az éj, ahogy 

én ringatlak szívemben!

Vigyázzanak a csillagok,

ha én nem vigyázhatlak!

Álmodj oly szabad léptű

világot, mely nem foszlik

ha ébredsz, s igaz valóként

 ragyogja létedet!

Haiku

Széttépem lelkem,

akkor sem értem, mi a

haiku lelke?

Ennyire futja szívünkből

Megver a magány?

Te tartod magadnál!

Szinte élvezed kínját,

különben mért tűrnéd?

Odaadó nők vesznek körbe,

mégis úgy keseregsz, mint

egy vén, sármos kisfiú.

Ne álltass, jó ez neked!

Életünk teréből csak

az ágyunkat kéred,

igaz, nagyon szépen.

Szívünk melegét, mint

gyógytakarót olykor magadra 

húzod, s haza viszed  melegét

 deres ágyatokba, ámítva

 magad cifra magánnyal, 

talmi szerelmekkel.

Hányan vagyunk együtt,

megvert magányban?

Tudom, nincs jogom

téged megítélni, hisz

 én tudom a legjobban,

 ennyire futja szívünkből.

 

 

 

Nem foghattam kezedet

Ugye édes, jól vagy?

Tudom, ma bántottak.

Tágra riadt szemmel

tűrtél tűket, szikéket,

izzó lézer fényeket.

Nem foghattam kezedet!

Agyamba sikkan a félelem,

szemed vájják, metszik, égetik.

Senki nem fogja kezedet!

Mily sokszor vagyunk

nagyon, nagyon egyedül.

Egy seb szemed, világod

látni sem bírod, csak

letenni vágyod ólomnehéz

 fejedet valaki ölébe, kit

 szívesen éreznél melletted.

Mindig nagyon egyedül 

vagyunk magunk kínjával.

Csak imádkozhatok, gyönyörű

szemed fénye, melegéért.

 

Hej te kislány

Hej te kislány, hisz úgy remegsz!

Hideg arcod tedd mellemre,

ott a helye! Hozzád bújok én is. 

Simulok édes, tényleg remegek,

 hisz nem tudtam még, milyen

egy férfi mell melegén.

Szívem új ritmusra ver, míg

tenyered mellemtől ölemig ér.

Illatos emlék

Kertem virágait várva, 

felderengnek illatos  emlékek.

 Pillám rebben, arcomon

 harmatvirágos könny pereg.

Neszel a csend, szívem ugyanúgy 

dobol, az érzést sehol nem lelem. 

Pokolra kell szálljak

"Húst maró ördög" lennél?

Jaj kivárni, hogy újra 

érezz, ne csak éhezz,

nem kis türelem, nem

kevés kín és könny,

de én elszegődtem rég

téged remélni, s ha ördögnek

is mutatod magad, engem

nem csapsz be!!!!!!!!!!!!!

Kivárom míg túlzabált

önmagadtól megundorodva,

újra rám találsz.

Addig is, egyre jobb leszek,

hogy végre jól szeresselek.

Ha most fáj, hogy sírok,

akkor nem teszem,

de kérlek soha többé ne

mond, hogy ördög lennél,

mert akkor pokolra kell

szálljak érted, miattunk!

A léha szél

Szoknyám fodrát

pengeti a szél,

hajam között

játszik a napfény.

Tenyeremben nyújtózik

egy mozdulat,

lábaim szívem

ritmusát követnék,

de visszahúz a mélabú,

nem szakadhatok kétfelé.

A léha szél nem

hajlítja a fényt,

csak szoknyám 

fodrát pengeti rég.