Zene

Engem akar

Az idő mélyre

vájva fogát belém, most

épp, engem akar.

Az életemet 

viheti, az soha nem

                                                                       lesz tökéletes.

Azt hitte, soha 

nem tudom meg kit, mivel

ámít időtlen?

A szeretet nem kényeskedik

Kényelmes semmittevésből

léha szavak, képek buknak

valóságot ámítva, elhatározásra

csábítva, mint ha nélkülük

nem is élhetnék...csak hát,

én már minden mozit láttam!

Köpök a kötelező körökre,

köpök a kötetlen műsorokra!

Létezésem céltalan öröm,

a szeretet nem kényeskedik.

Engem is magába ölelt.

Zene

Haiku

valaki hívott

valaki kívánt, mertem

nemet mondani

feltétel nélkülibben 

már nem szerethetnélek

 

Zene

Calderón

"Mi az élet? Őrület.
Mi az élet? Hangulat.
Látszat, árnyék, kábulat.
Legfőbb jói: semmiségek;
Mert álom az teljes élet,
Holmi álom álma csak."

Szürke vasárnap

Szürke vasárnap, hideg szobában,

üres asztalon egy keserű kávéval,

elengedtem az élet kezét.

Mint roppanó jég, kifutott alólam az idő.

A létezés lehelete, orchideák illatával

jár át az alkonyi szürkeségben.

Rád gondolva... majd másokra,

nem értem, miért a mély szomorúság?

Kosztolányi Dezső

BejegyzésA Hang által

Zene

Zene

Messzülő nyüszítés

Könnyekbe fúl torkomban, 

egy el nem mondott történet.

Kutyáim ugattak le a gödörbe

 villogó, vak rémülettel szemeikben.

Torkukból felszálló gomolygó 

párafelhőn át ragyogott le rám

a végtelen szikrázó csillagtengere.

Próbáltam megnyugtatni őket,

a mély, tüzes sebek már nem égetnek,

a föld alá rántó kín, megszabadító

csendjében, megint minden jó.

Messzülő nyüszítésükben csak egy fájt,

hogy ők nem mozdulhattak.

Mint fák az erdőben

Nem mondhatom, hogy magányos lennék,

 csak mint fák az erdőben,

 kiknek összenőtt lombjuk közt ugyanaz 

a szél susog, s ugyanaz a nap csillog.

Nap mint nap emberek jönnek,

 elmondják miért, s én rajtuk felejtett kézzel

 álmodom, amint szivárvány színekben ragyogva, 

szívünket különös érzés járva át,

talán másként mennek el, mint ahogy jöttek!

Életem átjáróház lett, s a jövést-menést,

mindig ugyanaz az érzés járja át.

Nem mondhatom, hogy magányos lennék,

                                                           csak  mint fák az erdőben.

.

Zene

Úgy is szép ahogy nincs

Hideg fejjel álmodtál,

hideg szívvel szerettél,

hideg szóval búcsúztál.

Szemed méla csalódás,

szavad néma koppanás.

Lépted halkuló neszében

a leomló est csillagfényei

ablakomra csorgó könnyek.

 Nem engedem meg, hogy fájj!

 Nélküled szeretve,

 megleszek nélküled!

Az élet úgy is szép,

ahogy nincsen!

Az önámítás csodája,  

addig tartott, míg hideg

fejjel ezt leírtam s szívem 

 hozzád fájdítva dobolja,

nem tudsz nélküle szeretni.

Még mindig nem!

 

Talán a vége jön?

Talán a vége jön?

Mert megkönnyebbülést érzek?

Lehullt a nemtudás önátka?

És most, mi jön?

A mulandóság csalóka árnyai közt

bújócskázni az örök tiszta fénnyel?

S még mi jöhet,
 a sok kis halál után?

A nagy halál, az örök létezésre ébresztő?

S akkor vége a kezdődéseknek?

Az igazság hűvös pengéjének

suhanása vágjon el minden kételyt!

Szeretet hullámokon ragyogó bölcsesség

legyen a szakadatlan jövés-menés tanúja!

Garai Gábor: Úgy eltűntél

Te elmentél, s most nincs nyugtom magamtól,
lejár a nap, s én nem vagyok veled.
Bűvös cselektől féltem szívedet,
és meztelen bőröd féltem a naptól.
Ínyedet féltem fűszeres szavaktól,
féltem hajad: a harmat rápereg,
a hűvös holdtól féltem két szemed,
és ajkadat a rajt maradt zamattól.
Úgy eltűntél most megperzselt nyaramból,
mint bomlott nyáj, mely százfelé barangol.
Dalol a pásztor s törli könnyeit....
Folyton tudlak, így vádollak s szeretlek,
a rímeim ölelőn karba vettek,
és számon tartom hűtlen perceid.

Zene