2013. október 8., kedd

Rabindranath Tagore

Rabindranath Tagore


Versek A kertész című kötetből

Áprily Lajos fordítása


Mondd meg nekem, igaz-e mindez, 
 szerelemesem, mondd, mindez igaz-e?
Ha ezek a szemek kilobbantják villámukat,kebledben a sötét fellegek viharosan felelnek reá.
Igaz-e, hogy ajkaim édesek, mint az első tudatos szerelem fakadó bimbója?
Májusok eltűnt hónapjainak emlékei zsonganak-e tagjaimban?
A föld lábam érintésétől dalokat rezzent-e hárfa-módon?
Igaz-e, hogy harmatcseppek hullanak az éjszaka szeméből, ha megjelenek, és a reggel fénye örül, ha beburkolja testemet?
Igaz-e, igaz-e, hogy szerelmed korokon és világokon át vándorolt egyedül, hogy engem megkeressen?
S hogy mikor végül megtaláltál, ősrégi vágyad teljes nyugalmat talált szelíd szavamban és szememben és ajkamon és lebegő hajamban?
Igaz-e, hogy a Végtelen misztériuma van kis homlokomra írva?
Mondd meg nekem, szerelmesem, mindez igaz-e? 


                                                                 . . .

Jönnie kell egy teljes szünetnek, hogy tökéletességet szőjön a muzsikába.
Az élet napestje felé hanyatlik, hogy belefúljon az arany árnyékokba.
A szerelmet el kell hívni játékától, hogy bút igyék s felemelkedjék a könnyek egébe.
Testvér, tartsd ezt eszedben és örülj. 
                                                                            

                                                                             




Semmi baj!

Hozzám jönnek szivárványokban
fürödni, de én kinek  a szívébe
 hajthatom zaklatott lelkemet?

Semmi baj! Nyugtatom magam.
Bármennyire fáj, káprázat csupán
a világlótusz holdkorongján.






2013. október 4., péntek

Mért félnék?

Azt hiszem Akkor,
nem lesz mellettem
senki  csak Ő,
kivel együtt ringatott
anyám a bölcsőben.
 Arra a kis időre,
mit életnek hívnak
elváltunk s majd Akkor,
abban az órában, ismét
összeringat vele
a sors gondos keze.
Mért félnék? Hisz már
a bölcsőből ismerem!



2013. október 3., csütörtök

36 Haiku

Kopasz ágakon
csillagok himbálóznak.
Álomba ringat.

...

A nád sem szélben,
 sem árban, meg nem törik.
Csak hajladozik.

...

Kéklő kökények 
közt galagonya lángol.
Ízük még fanyar.

...

Bűzölgő trágya
  az ösvényen mentén. Talán
szarvas? Csak ló volt!

...

Zörgő avarban
nyomtalan lépek, zaját
is csak én hallom.

...
Új szalmabálák.
Kedvem lenne kis kunyhót
rakni télire.

...

Szent ima közben 
nagyot fingik a láma.
Ő is csak ember.

...

Túl nagy a lakás.
Befogadtam egy tücsköt.
Hálás csendben van.

...

Blúzomon egy lyuk,
szemérmetlen helyen.Bár
csak észre vennéd!

...
Hóban egy sárga
szív. Szerelmes vallomás
pisálás közben.

...
Szerencsepénzem
áldás után elveszett.
Legyen másnak jó!

...
Órámra nézek,
pont éjfél. Zajos eső
nem hagy aludni.

...
A kukacos rizst
undorral dobom éhes
madarak elé.

...
Műszak után a
koldus újra tud járni.
Csodát tett a pénz.

...
Százával tartják
a galambok lábuk közt
a villanydrótot.

...
Mennydörgős ménkű?
Csak a kukások! Még két
órát alhatok.
...


Ködfátyolban áll
a fűz, minden ághegyén
egy könnycsepp ragyog.
...

Száraz falevél
ring pókfonálon, míg a
szél le nem tépi.
...

Misztikus köddel
egy szebb világba tűnnek
kertem vén fái.

Az ősz  ugyanúgy
viszi el a nyarat, mint
mindig őt a tél.




Ha Anyám már nem
söpör járdát, megfogta 
kezét a halál.




Sugárzó báját
hökkenve csodálja egy 
vén. Moccan a vágy.




Lótuszok alatt
kuruttyoló békáknak
mindegy a szépség.


A szűz öl olyan
 forrás, melyből még soha 
nem merítettek. 



 

Lélek kelyhednek
misztikus nektárától
szívek bódulnak

s fénylények pirulnak
irigyen árnyékodra.





Kik már nincsenek
s kik még nincsenek, tán
éppen most vannak.



Háborgó lelkem
óceánjában, csak az
ima segíthet.




Egy tolvaj lélek
képes volt kirabolni,
szívem kincseit.



Virágjaim úgy
nyílnak el, létük titkát,
csak én keresem.



A világosság
mentén lépve a lélek
szépsége soha

el nem apadhat, mert az
a létezés csodája.





Kerekerdőnyi
gesztenyével zsebemben,
oly boldog vagyok!




El kell engednem
szeretve, hogy bízhasson
szebb jövőjében.


...

Tóban fürdik az
ég s a fák a parton
az égben állnak. 

...

 A város felett,
kőpillér tetején  egy
rém ül. Nyugtatom

magam, csak egy dísz! De mért
lúdbőrözik a hátam?


...

Hány éves vagyok?
Most voltam harminc,mindjárt 
száz leszek! Mért érdekes?


...

Az ősz sétálva,
irgalmatlan tépdesi
kertem díszeit.






József Attila: Fán a levelek


                   A fán a levelek
                     lassan lengenek.
                     Már mind görbe, sárga
                     s kornyadt, puha.
                     Egy hallgatag madár
                     köztük föl-le jár,
                     mintha kalitkája
                     volna a fa.
                     Így csinál lelkem is.
                    Jár-kel bennem is,
                    ágról-ágra lépked
                    egy némaság.
                    Szállhatnék - nem merek.
                    Meghajlik, remeg
                    a gally, vár és lépked
                a némaság.





Csend


Élvezd a csendet...

Rumi

"Nem a szívemmel szeretek,
és nem is a tudatommal.
A szív megállhat, a tudat felejthet.
Én a lelkemmel szeretek.
Ami halhatatlan,
és sohasem felejt." 


Haiku


Fogantatásom:
két sejtbe zárva, mi lesz?
Sikoltó kétely!

Élet és halál 
egy bölcsőben ring a nem-
tudás fátylával.








Haiku

Unott csókkal jött
a szakítás. Menned kell,
hisz október van!

Zörgő falevél
kérdőjellé pördülve
fél, leszek-e még?