galambszárnyú est
puha csendben nyílnak az
égi virágok
. . .
Dib! Mondja a vágy.
Dob! Mondja az ész. Sajgó
szívem dibdobol.
. . .
száraz falevél
kérdőjellé rándulva
fél leszek-e még
. . .
Vendég jött! Kamrám
üres! Szívemet tárom,
észre ne vegye.
. . .
síró csecsemő
anyja melléből egy csepp
kibuggyanó tej
. . .
lelkem falait
a sors húzta cicoma
nélkül rám hagyta
. . .
kopogtatásra
váró ajtómat lassan
megeszi a szú
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése