Szívemben szégyenlősen
peregnek, eltitkolt könnyeim.
Életvonalamon árnyékot
vetett a kegyetlen sorskerék.
Térdig sárban állva,
vacogtat a fénytelen jövő.
Miért is vágytam Napra?
Óvatlan tártam lelkemet,
az első csalfa fénynek.
Lemenőben lehet Napom,
ha ily hosszú az árnyéka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése