Ha majd innen elmegyek,
ilyennek többé sose látsz.
Közénk időhegyek feszülnek,
völgyeiben végtelen utakkal.
Most súgom a csillagoknak,
ha a messzi jövőben felnézek,
a Te emléked fájjon szívemben.
Ha majd szellő simítja arcomat,
ujjaid nyomán peregjenek könnyeim!
A Nap melegétől lüktető ajkamba
véstem ölelésed őstüzét.
Ha majd innen elmész, ilyennek
többé sosem látlak, de sorsom
bármely szférába vigyen, szívembe
ölelve mindig rád találok s szeretünk,
mint két porszem, egymásban
ragyogva csillagfényünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése