Érezted, hogy néznek,de nem
vettél észre, ide-oda rebbenve,
az ajtót lested, s én
szívdobogva figyeltelek.
Az idő elvitte hajadat,
szemedre üveget rakott,
de mosolyod talán
szebb volt, mint valaha.
Félve reméltem, észreveszel,
s ólomlábamat feloldja
a vágy, hogy megöleljelek,
de megjött akit vártál.
Suta puszit váltva, csak nézted,
s én tudtam mit érzel.
Velem is így találkoztál.
Reszketve, befelé sír az emlék.
Csak egy kávét ittatok,
szemed le nem véve róla,
derekát épp csak érintve,
kíváncsi, feszülő vággyal
vitted magaddal, talán hozzá,
ki épp istennőnek érezhette
magát, úgy izzott belőled a vágy.
Szerettem volna a helyében lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése