Nincs lehetetlen

Gyönyörű mosollyal fedett,

iszony, büszke fájdalom.

Meg nem élt gyengédsége,

sóvár vágyat ébreszt.

Elmerülni benne, élvezni

dimenziók gyönyörét.

De jaj, a vonzó mosoly,

őszinte fájdalma elzár

tőlünk, gyógyítani lehetetlen?

Az isteni nemtudás fátyla

gyanútlan, szürke ködként

őrzi oktalan fájdalmad.

Tépném szét agyamat,

szívemet, életem csak, hogy

ezt az egy fátylat, hullani lássam,

gyönyörű mosolyodról.

Tér ragyogó gyémántja,

győzelmi zászlód bontani, de

szeretném látni, tapsolni!

Kedvedért lustaságom, félelmem,

fájdalmam, buta büszkeségem

félretéve, szaggatom saját

fátylaim, csak hogy mutassam,

nincs lehetetlen!

Majd ha előttem jársz, a szűkülő

idő távolságát legyőzve, neked

kell mutatni, nincs lehetetlen!