Kertemben sétál
az éj, lépteit csak a
virágok hallják.
. . .
Kelet lángoló
kapuján lépő hajnal,
párafátylat bont.
. . .
Koporsón döng a
föld, elszakadt sorsfonal
leng majd fejfáján.
. . .
Égen sétáló
tekintetben megbetló
csillag, aláhull .
. . .
Sötét sétányon
csók tüze fénylik, időn
túl szálló álmok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése